Köszöntő

Talán ti is emlékeztek gyerekkorunk egyik kedvencére, a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatra, amely végigkalauzolt az Országos Kéktúra útvonalán, és bemutatta tájainkat, kultúránkat, az ott élő embereket.
Régen tervezgetem már, hogy elinduljak Rockenbauer Pál és társai nyomában, és végigjárjam a túraútvonalat én is!
2011 tavaszán úgy tűnik, valóra válik az álom, és nekivágunk néhányan az útnak!
A blog az előkészületekről, és magáról az útról fog szólni, amit a túra alatt szeretnék minden nap frissíteni, hogy azok is átélhessék a nagy kalandot, akiknek nem volt módjukban velünk tartani!

2013. május 10., péntek

Várgesztesről Gántra

A tegnapi napot végig henyéltem Várgesztesen az Eck család vendégszeretetében. Minden kívánságomat lesték, Quimbyt is imádták, és az sem volt gond, ha odapiszkított vagy rárókázott a szép gyepre!
Nagyon hálás vagyok Bori néninek, hogy nem a mocskos ruháimban kellet tovább indulnom, valamint Tóni bácsinak a jó beszélgetésekért, és az esti fröccsért! 100% vendéglátás, amit kaptam tőlük!


Reggel elbúcsúztunk, és nekivágtam az út folytatásának. Először a kis boltban vettem magamnak valami harapnivalót, majd felgyalogoltam a Gesztesi várba pecsételni, és körbenézni. A turistaszállót budapesti kisiskolások szállták meg. Amikor kiderült, hogy én is a II. kerületből érkeztem, csak éppen gyalog, nagyon elkerekedett a szemük! Quimbyt először halálra rémisztették a hangoskodásukkal, később dögönyözték és puszilgatták a buksi fejét.


A várból szép kilátás nyílik az azt övező hegyekre, és Gesztesre is. A turistaszálló állapota viszont katasztrofális, láttam 1960-ból való bútorokat, és rozsdás bojlert is...

Az erdőbe érve előbb szép bükkösben, majd csertölgyek között vezetett az utam egészen Kőhányáspusztáig. Itt rövid időre megálltunk körülnézni. Nem tartott sokáig, mire bejártuk a 15 házból álló települést. Néhány ház nagyon szépen fel van újítva, és a kis Esterházy-kápolna is egész jó állapotban van.


Innen Mindszentpuszta irányába indultunk, de előbb felmásztunk a Csáki vár maradványaihoz, ahol kicsit üldögéltünk az árnyékban. Ezek tényleg csak maradványok, egy 10-15 méter falrészlet, ami megmaradt, de ez is csak idő kérdése, és az enyészeté lesz!
Néhány kilométerrel arrébb, a lassan egy hete tartó út legszebb erdején vezetett keresztül a kis ösvény. Hatalmas, ligetesen elhelyezkedő bükkfák, és buja páfrányokkal teli aljnövényzet jellemezte. Enyhén dzsungel érzésem támadt az érintetlen természet láttán! Ebből az ősfás ligetből kiérve, alig 5 perc gyaloglás után értük el Mindszentpusztát. Itt gyorsan pecsételtem, aztán fordultam is vissza, mert látnivaló az nem volt.
Innen egy alig 6 kilométeres, ültetett fenyőkkel tarkított völgyön keresztül értünk Gántra. Több mint 150 kilométer megtétele után, itt végre találtam egy éttermet (Mary néni vendéglője), ahol degeszre ettem magamat! És nem csak sok volt, hanem nagyon finom is!

Egyúttal szállásunk is lesz ma éjszakára, mivel a következő település Csókakő, majdnem 20 kilométer, és oda már nem lett volna erőm eljutni, a sátorozást félúton meg az érkező hidegfront miatt láttam jobbnak hanyagolni. A lábam különben is még mindig kicsit duzzadt, és sajog. Így holnapra marad az utolsó vértesi szakasz, majd vasárnap Bodajknál belépünk a Bakony területére. Jó hétvégét mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése