A meglepetések napja, Kelemértől Upponyig

Reggel korán keltünk, nagyon korán! Vagyis inkább, keltettek bennünket, vagyis a Quimby keltett minket! Hajnali 4 körül elkezdett nyugtalankodni, majd odahányt a szoba közepére, én elkezdtem feltakarítani, erre ő oda rottyantott egy ordas büdöset a folyosóra! Majd elhánytam magamat, mire összeszedtem mindent! Ennek a ki közjátéknak köszönhetően nem sikerült a korai indulás ma sem, mert úgy visszaaludtam, hogy csak 8:30 körül ébredtem fel. Mire elindultunk kb. 10 óra volt!
Keleméren megpróbáltunk bejutni a Tompa emlékházba, de zárva volt, annak ellenére, hogy minden nap nyitva! Így tovább indultunk a Mohos tavak felé. A láp egyedülálló látvány, körbejártuk, amennyire csak lehetett.

A tóparti reggelit kicsit arréb raktuk, mert erre alkalmas helyet nem találtunk, és a mocsár szaga is eléggé erős volt. Így kis pihenő után a Szörnyű-völgyön leereszkedve megérkeztünk Putnokra. Putnokon nincs semmi, igazi halott város, ezt maga a boltos néni mondta, aki a cigányokkal való együttélés nehézségeire panaszkodott még nekünk. Ő legszívesebben áramot vezetne segélyosztás napján az ATM automatákba...
A vasútállomáson pecsételtünk, majd néhány kilométert az aszfalton gyalogoltunk megint, ami a tűző napon igen kimerített minket! A határvölgyi erdőbe érve lepihentünk a fűbe, de gyorsan kitelepültünk az erdészeti útra, mert elleptek minket a kullancsok.
Innen felkapaszkodtunk a Szilas-tető melletti nyeregre, ami a legkeményebb emelkedő volt az elmúlt napokban. A nyeregről leereszkedve csodálatos panoráma tárult elénk, és lent fogadott minket az újabb meglepetés. Putnok után újra visszaértünk Európa egy civilizált kis településére Upponyba, amin csak pecsételés után átakartunk haladni, de miután a falu szélén rátaláltunk az Erdész vendégházra, úgy döntöttünk, hogy itt töltjük az éjszakát, és élvezzük a hely szépségét, nyugalmát, és nem utolsó sorban komfortját! Ránk is fér a kiadós pihenés, mert holnap irány Bánkút, ahova hosszú emelkedő vezet fel Mályinkáról!
Ma elvileg 26 kilométert gyalogoltunk, de lehet, hogy csal a GPS, aminek holnap szeretnék a végére járni...
- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Széchenyi telep,Uppony,Magyarország

Aggtelektől Kelemérig a Borsodi-dombságon át

Reggel pontosan 7:30-kor indult a buszunk, és alig 4 óra alatt Aggtelekre repített minket. Gyorsan felvásároltuk a kisbolt zsömle készletét (2 db), majd elsétáltunk a kiindulási ponthoz, a barlang bejáratához. Itt megebédeltünk, elintéztük az adminisztrációt és nekiindultunk. Az út első néhány kilométere az aszfaltúton vezetett, ami nem volt túl lelkesítő! Aztán szerencsére befordult a kék jelzés az erdőbe, és egyből jobban éreztük magunkat a tölgyesben! Egy pillanatra érintettük a Magyar-Szlovák határt, majd tovább haladtunk Zádorfalvára. A faluban sok látnivaló nincs, de a kocsmában, ahol a pecsétet őrzik, az árak megdöbbentőek! Egy 0,33-as citromos Gösser 140 forint! Száznegyven!!! Otthon a boltban nem kapom meg ennyiért!


Miután kiértünk a faluból felkapaszkodtunk az első dombokra, amik igazán változatosak, gyönyörű zöldek, termékenyek, de teljesen műveletlenek! Ausztriában biztos tele lenne tehenekkel, de itt semmi... Az út a dombokon kanyarog, majd leereszkedik Gömörszőlősre, ami egy igazi kis gyöngyszem, amolyan mini skanzen, csak igazi! Itt kicsit lepihentünk a helyi múzeum kertjében, megvacsoráztunk. A terv szerint a Mohos-tavaknál szerettünk volna éjszakázni, de a kései indulás miatt, inkább úgy döntöttünk Kelemérre érve, hogyha találunk szállást, akkor inkább ágyban aludnánk, mint sem a sötétben és hidegben tökölnénk a sátorokkal! Az egyetlen fogadót (Mohos) éppen zárta a néni, de gyorsan meggondolta magát és beengedett minket, úgyhogy most meleg szobában, ágyban fekve pötyögöm ezt a postot! A mai táv 23,5 km, ami nem is olyan rossz a délutáni induláshoz, és a nehéz hátizsákokhoz képest!

- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Tompa Mihály utca,Kelemér,Magyarország

Barlangtúra Aggtelektől Jósvafőig és vissza

Meglepetésemre kb. 20 résztvevő érkezett a barlangtúra helyszínére Aggtelekre, és ebből 16-an részt is vettek a 7 km hosszú földalatti "Hosszú túrán". Sajnos a visszaúton a kék túrajelzésen már kevesebben tartottak velünk, de örüljünk, hogy egyáltalán volt, aki vette a fáradtságot és kimozdult a négy fal közül!

Akik mindkét irányban a gyalogutat választották, azok gyakorlatilag kétszer teljesítették a túra e rövid szakaszát (Aggtelek-Jósvafő), egyszer a barlangban, és egyszer a felszínen. Gratulálok nekik!

A felszín alatti rész Aggtelektől Jósvafőig tulajdonképpen 3 szakaszból áll, két kiépített (a látogatók által leginkább ez ismert), és egy kb. 5 km hosszú kiépítetlen, sötét szakaszból, ahol elemlámpákkal világítva kellett gyalogolnunk a földalatti patak vonalát követve, amit közel 100 híd tarkított. A pataknak sajnos csak a nyomai voltak fellelhetők a rég óta tartó csapadékmentes időjárás miatt! A vízhiánytól eltekintve, azonban páratlan látványban volt részünk, csodálatos cseppköveket és egyéb évezredes képződményeket láthattunk! Az barlang bejárása nagyjából 4 órát vett igénybe, kényelmes tempóban, gyakran megálltunk, és közben a vezetőnk sokat mesélt a barlang kialakulásáról, felfedezéséről és történetéről.

A barlang jósvafői szakaszára az elmúlt években milliárdos nagyságrendű összeget költött a Nemzeti Park, amivel sikerült Magyarország legszebben és legmodernebben kiépített és feltárt barlangszakaszát létrehozniuk! A kiépített rész önmagában is igen látványos, de ha többet szeretnénk kapni egy átlagos barlanglátogatásnál, akkor mindenképp járjuk végig a teljes 7 kilométeres szakaszt, ami után garantáltan egy éltre szóló élménnyel gazdagabbak leszünk!

A vissza út, alig több mint egy órát vett igénybe, mintegy 5 kilométer tettünk meg a kék jelzésen a jósvafői kijárattól az aggteleki bejáratig. A felszínen jól megfigyelhetők a karszt vidékre jellemző képződmények, köztük sok mészkő tányér (dolina), valamint a Aggteleki tó felett elhelyezkedő ördögszántás.

A csapat szűk magja maradt még egy napot, így alkalmunk nyílt a környék legszebb barlangját is meglátogatni a Rákóczi barlangot. Ez a barlang külön megérdemelne egy postot, de szerintem sokkal jobban jár mindenki, ha elmegy oda, és maga győződik meg a hely különlegességéről és szépségéről!

Ahogy azt már korábban is írtam, a túrát folytatjuk, június elsején, egy pénteki napon, visszatérünk Aggtelekre, és reményeim szerint a 8 napra tervezett túrával eljutunk a Bükkön keresztül a Mátrán túlra!

Végállomás: Jósvafő

Tornabarakonyról korábban indultunk a szokottnál, mert egyre melegebb az idő napközben, ami megnehezíti a haladást.

A délelőtt még a Cserehátban vezetett a túra, a két település, amin keresztül mentünk Bódvarákó és Bódvaszilas. A tavalyi árvízi jelentésekből talán ismerős a nevük. A két település között jelenleg is komoly munkálatok folynak, gátakat építenek, hogy a katasztrófa ne ismétlődhessen meg!

Bódvarákó kisebbségmentes, nyaralótelepüléssé kezd átalakulni, sok szép régi házat felújítottak már a tulajdonosok. Bódvaszilas egy nagyobb település, nem találtuk különösebben szépnek. Eddigi utunk során ez volt az egyetlen település, ahol a cigányok beszólogattak, amíg keresztül haladtunk a putrik között!

Bódvaszilas elhagyásával magunk mögött hagytuk a Cserehát dombjait, és ismét komolyabb emelkedőkkel találtuk magunkat szembe, megérkeztünk az Aggteleki-hegységbe! Elhaladtunk a Meteor-barlang bejárata mellet, ami ma már látogatható, de vezető és felszerelés kell hozzá, így mi nem juthattunk be az aknafedélen!
Tovább kapaszkodtunk a karsztképződményekben gazdag hegyoldalon, és megpihentünk a Szabó-pallag erdészháznál, ami csak egy kibelezett épület, semmire nem használják!

Ezután tovább gyalogoltunk Derenk romközséghez, ahonnét 1943-ban ki vagy át-telepítették a teljes lakosságot, mert Horthy Miklós vadászterületté szerette volna alakítani a területet! A faluból házaiból mára semmi sem maradt, csak földkupacok és táblák jelzik helyüket. Az emlékház alatt fekvő domboldalon megpihentünk, vacsoráztunk.

Túránk utolsó éjszakáját Szelcepusztán a turistaszálló előtt töltöttük, mert ugyan voltak a szállóban vendégek, de az ajtó zárva volt, és nem voltak hajlandóak kopogásunkra, fényjelzéseinkre sem előjönni, csak reggel merészkedtek elő, miután mi összeszedtük táborunkat és távoztunk!

Másnap délelőtt még gyönyörködhettünk az Aggteleki-hegység szépségeiben, így a Szőlőhegy kiskertjeiben, gyümölcsöseiben, valamint a páratlan szépségű Hucul ménesben, közvetlenül Jósvafő előtt! A lovak szinte teljesen szabod élnek, ridegen tartják őket, és nyugodtan közéjük sétálhatunk, szelídek, kíváncsiak!

Jósvafőn a Barlang pénztáránál begyűjtöttük túránk utolsó, egyben 26. igazoló pecsétét, majd lementünk a faluba és buszra ültünk, ami közvetlenül Budapestig hozott bennünket. Szegény Quimby kutya nagyon rosszul tűrte az 5 órás rázkódást, egy percig nem volt nyugton, nem találta a helyét!

Az elmúlt 9 napban rengeteg benyomás ért, gazdagabb lettem, nagy hatással voltak rám a látottak! Közel 1000 fénykép és rövid videó készült, amit majd szeretnék valamilyen formában megosztani veletek! Most kicsit hagyom ülepedni a dolgokat, de biztosan kijelenthetem, hogy a túrát folytatjuk, mert egy életre szóló élményben volt részünk és még az út nagyja előttünk! Remélem lesz, aki e rövid beszámolók alapján kedvet kapott, és velünk tart majd a következő szakaszon!