Gyorsan megreggeliztünk, és rakéta sebességre kapcsoltunk a nap első felében! A várat csak kívülről néztük meg, kutyával úgysem engedtek volna be! A temető mellet hamar beértünk az erdőbe, gyorsan körbejártuk a Szent Mihály-kolostorromot, majd a tisztásra érve újra tehenekbe botlottunk. Kis információt gyűjtöttem a gulyástól, és tovább álltunk. Az erdőben újabb rom, az Ilona kápolna szerény maradványai. Alig egy jó kilométerrel arrébb a Tálodi kolostor romjaihoz érkeztünk, aminek a szomszédjában a bővizű Kinizsi forrás csobogott. Az épület homlokzata pengeszerűen emelkedik a fák közé, ezzel szemben, a fák tövében ered a forrás. A három rom közül nekem ez tetszett a legjobban, talán leginkább misztikus mivolta miatt.
Egy rövid erdei szakasz után, megint murva következett, amit annyira utálok! Itt keményen belehúztunk, jól meghajtottam Süti barátomat, így hamar elértünk a Balaton-felvidéki erdei iskolához. :)
Nagy meglepetésemre a pecsét melletti padnál kéktúrázó ismerősökbe botlottunk, Beával és Zolival tavaly novemberben a Nagy-Hideg-hegyen találkoztam és ismerkedtem meg. Jót beszélgettünk, utána ellenkező irányba mindenki folytatta az útját.
Valahol Balatoncsicsó után, a Harkai-árok környékén újra megpillanthattuk a Balaton kék vízét, jól kivehető volt a túlparton a jellegzetes domb Fonyód felett. Itt megpihentünk a rekettye tövében, bár nehezen találtunk olyan helyet, ahol nem ültünk szúrós szamárkóróba!
Balatonhenyén pecsételés, majd vizet szereztünk a kocsma melletti portáról, egy kedves nénitől, aki a házába is behívott minket, így pillantást vethettünk a terített asztalra, amivel a gyerekeit és unokáit várta egy igazi falusi ebédre!
Henye után először az Öreg-hegy oldalába kapaszkodtunk fel, majd a Fekete-hegy meredek oldala izzasztott meg minket rendesen. Fent az Eötvös Károly kilátó várt minket, ami igazán megérte a fáradtságot, a lábunk előtt hevert a teljes Balaton-felvidék, amit ebből a nézőpontból még korábban nem láttunk!
Innen már csak le kellet gurulnunk a hegyről, és meg is érkeztünk Szentbékkállára. Itt jót kajáltunk az Öreghegy fogadóban, majd elbúcsúztam útitársamtól, és egyedül folytattam az utam Quimbyvel szállásomra, az Eszter panzióba. 50 méterre lehettünk amikor leszakadt az ég, épphogy megúsztuk, hogy teljesen elázzunk!
Este, sörözés közben, új túratársakra tettem szert, akikkel a közös reggeli után, ismét társaságban vágtam neki az útnak! Judittal, Krisztával és Gáborral ugyanott tartunk a teljes túrát tekintve, és közel azonos időben is kezdtük, 2011 tavaszán. Így, bár külön utat jártunk, sok közös témánk akadt!
Először, még a faluban, megnéztük a Velétei palotaromot, amin egy olasz biztos halálra röhögné magát, mi csak jót nevettünk, így megúsztuk a véget!
A Kőtenger ennél jóval érdekesebb volt, különleges formáival, betonszerű anyagával, megmozgatta fantáziának. Láttunk beton varangyot is, de senki nem akarta megcsókolni! Quimbynek időnként meggyűlt a baja a köveken való ugrálással, de végül mindig megoldott minden helyzetet!
Mindszentkálla határában szép lovakat láttunk, akik engem fotózásra ösztönöztek, így hamar meggyőződhettem arról, hogy működik a villanypásztor!
Egy kicsit még tekeregtünk a szőlősdombok között, majd elértünk a Csobánchoz, aminek a túra csak a derekát érinti, de mi tettünk egy rövid kitérőt a csúcsra, amit kár lett volna kihagyni, bár már többször jártam a tetején! A kilátás talán innen a legszebb a környező vidékre, és a Pünkösdi Regatta hazafelé tartó, több száz hajós mezőnyét is láthattuk a Balatonon!
Káptalantótiban bélyegeztünk a Horvát Kert büfében, ahol ételt ugyan nem árulnak, de folyékony kenyeret szerencsére igen, így abból vételeztünk is rendesen! Innen egy rövid szakaszon, a másik kedvencemen, a műúton folytattuk, egészen a Tóti-hegy Gulács nyeregig, ahol végre befordulhattunk az erdőbe, és a fák árnyékában masírozhattunk a Gulács oldalában. Újra szőlők következtek, majd megindultunk felfelé, a Badacsony csúcsára, a Kisfaludy kilátóhoz. Mire felértünk, a pólómból csavarni lehetett a vizet! Felmásztunk a kilátóba, ahonnét ismét szép kilátás nyílt a tanúhegyekre, azonban innen a szigligeti oldalra nem látni el, de az Alpokaljáig és a Mecsekig igen.
Még körbejártuk a többi kilátópontot, aztán magasabb sebességre kapcsoltunk, mivel társaim normális életet élnek, és el kellett érniük a Tördemicről induló budapesti vonatot, hogy holnap műszakváltásra a szalagok mellet állhassanak! Elbúcsúztunk, de még előtte megbeszéltük, hogy a túra befejezésével megvárom őket, és az utolsó 70 kilométeres szakaszt Sárvár és Írott-kő között együtt tesszük meg.
Én megkerestem a település egyetlen nyitva tartó éttermét, vacsoráztam, közben végig hallgattam a vendéglős, most már nyugodtan mondhatom, szokásos panaszait! Holnap folytatom az utat, Lesenceistvánd a cél, ahol már lefoglaltam a szállásom, és meleg vacsorával várnak majd a háziak!
A 17 nappal ezelőtti indulásom óta a túrából 323 kilométert teljesítettem, a kitérőimmel együtt ma pedig átléptem a 400 kilométert is.
Location:Badacsonytördemic,Magyarország
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése