Köszöntő

Talán ti is emlékeztek gyerekkorunk egyik kedvencére, a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatra, amely végigkalauzolt az Országos Kéktúra útvonalán, és bemutatta tájainkat, kultúránkat, az ott élő embereket.
Régen tervezgetem már, hogy elinduljak Rockenbauer Pál és társai nyomában, és végigjárjam a túraútvonalat én is!
2011 tavaszán úgy tűnik, valóra válik az álom, és nekivágunk néhányan az útnak!
A blog az előkészületekről, és magáról az útról fog szólni, amit a túra alatt szeretnék minden nap frissíteni, hogy azok is átélhessék a nagy kalandot, akiknek nem volt módjukban velünk tartani!

2011. június 6., hétfő

Végállomás: Jósvafő

Tornabarakonyról korábban indultunk a szokottnál, mert egyre melegebb az idő napközben, ami megnehezíti a haladást.

A délelőtt még a Cserehátban vezetett a túra, a két település, amin keresztül mentünk Bódvarákó és Bódvaszilas. A tavalyi árvízi jelentésekből talán ismerős a nevük. A két település között jelenleg is komoly munkálatok folynak, gátakat építenek, hogy a katasztrófa ne ismétlődhessen meg!


Bódvarákó kisebbségmentes, nyaralótelepüléssé kezd átalakulni, sok szép régi házat felújítottak már a tulajdonosok. Bódvaszilas egy nagyobb település, nem találtuk különösebben szépnek. Eddigi utunk során ez volt az egyetlen település, ahol a cigányok beszólogattak, amíg keresztül haladtunk a putrik között!

Bódvaszilas elhagyásával magunk mögött hagytuk a Cserehát dombjait, és ismét komolyabb emelkedőkkel találtuk magunkat szembe, megérkeztünk az Aggteleki-hegységbe! Elhaladtunk a Meteor-barlang bejárata mellet, ami ma már látogatható, de vezető és felszerelés kell hozzá, így mi nem juthattunk be az aknafedélen!
Tovább kapaszkodtunk a karsztképződményekben gazdag hegyoldalon, és megpihentünk a Szabó-pallag erdészháznál, ami csak egy kibelezett épület, semmire nem használják!

Ezután tovább gyalogoltunk Derenk romközséghez, ahonnét 1943-ban ki vagy át-telepítették a teljes lakosságot, mert Horthy Miklós vadászterületté szerette volna alakítani a területet! A faluból házaiból mára semmi sem maradt, csak földkupacok és táblák jelzik helyüket. Az emlékház alatt fekvő domboldalon megpihentünk, vacsoráztunk.

Túránk utolsó éjszakáját Szelcepusztán a turistaszálló előtt töltöttük, mert ugyan voltak a szállóban vendégek, de az ajtó zárva volt, és nem voltak hajlandóak kopogásunkra, fényjelzéseinkre sem előjönni, csak reggel merészkedtek elő, miután mi összeszedtük táborunkat és távoztunk!


Másnap délelőtt még gyönyörködhettünk az Aggteleki-hegység szépségeiben, így a Szőlőhegy kiskertjeiben, gyümölcsöseiben, valamint a páratlan szépségű Hucul ménesben, közvetlenül Jósvafő előtt! A lovak szinte teljesen szabod élnek, ridegen tartják őket, és nyugodtan közéjük sétálhatunk, szelídek, kíváncsiak!

Jósvafőn a Barlang pénztáránál begyűjtöttük túránk utolsó, egyben 26. igazoló pecsétét, majd lementünk a faluba és buszra ültünk, ami közvetlenül Budapestig hozott bennünket. Szegény Quimby kutya nagyon rosszul tűrte az 5 órás rázkódást, egy percig nem volt nyugton, nem találta a helyét!

Az elmúlt 9 napban rengeteg benyomás ért, gazdagabb lettem, nagy hatással voltak rám a látottak! Közel 1000 fénykép és rövid videó készült, amit majd szeretnék valamilyen formában megosztani veletek! Most kicsit hagyom ülepedni a dolgokat, de biztosan kijelenthetem, hogy a túrát folytatjuk, mert egy életre szóló élményben volt részünk és még az út nagyja előttünk! Remélem lesz, aki e rövid beszámolók alapján kedvet kapott, és velünk tart majd a következő szakaszon!

2011. június 4., szombat

Keresztül a Csereháton

Ezt a szakaszt egy kicsit félve vártam, mivel a táj kevésbé izgalmas, többnyire 200-300 méter magas dombokon halad az út. Most, hogy a Cserehát nagyját már láttam, nagyon másképp gondolok a vidékre!
A tájnak megvan a maga szépsége, ahogy a lágy ívű dombok egymásba hajlanak, és körbeölelnek, de leginkább az itt megbúvó települések, és az ott élő népek fogtak meg!

Ha nem a saját szemével látja az ember, nem hinné, hogy a képek Magyarországról valók! A szegénység és az elmaradottság olyan fokával szembesülünk, ami nekünk, városlakóknak teljesen ismeretlen! Az itt élőknek minden nap küzdelem, legyenek parasztok vagy cigányok!
És mindezek ellenére kedvesek, barátságosak, és vendégszeretőek! Mindenkinek kötelezővé tenném az idelátogatást, de azok számára mindenképp, akik állandóan elégedetlenek a helyzetükkel, holott valójában jól élnek!

Gibárt után Encsen, a régió legnagyobb településén gyalogoltunk keresztül. A legfeltűnőbb a bankok és bankautomaták előtt kanyargó sorok voltak. Aztán leesett: megjött a segély! És tényleg, megerősítette a sejtésem a boltos néni! A sorban állók 99 százalékban romák kivétel nélkül!

Encs után a következő falvakon haladtunk keresztül: Fancsal, Baktakék, Abaújszolnok, Nyésta, Felsővadász, Irota, Rakacaszend és Tornabarakony.

Felsővadászon Irénkenéni vendégszeretetét élveztük a cigánysoron, Tornabarakonyon Tamás atya biztosított fedelet számunkra egy éjszakára a 12 lelket számláló faluban.

Fényképeket sajnos most sem tudok feltölteni, majd otthonról pótlom!


- Posted using BlogPress from my iPhone
Location:Tornabarakony

2011. június 2., csütörtök

Búcsú a Zempléntől

Ötödik nap: Mogyoróskától Gibártig

Reggel összeszedtük magunkat retek szállóban, és nekivágtunk utolsó zempléni napunknak.


Utunk Boldogkőváraljáig, Arkán keresztül egy szép völgyben, a Boldogkőváraljai-patak mellett kígyózott mintegy 15 kilométeren keresztül.
Quimby kedvenc napja volt ez, hisz annyit pancsolt és ivott, amennyit csak akart!
Arkán kis pihenőt tartottunk a templom előtt lévő eperfa alatt, s közben jót beszélgettünk a póznán szorgoskodó internet és kábel-tv szerelő srácokkal. A falu itt is szinte teljesen kihalt, a szépen felújított házak nyaralók. Se bolt, se kocsma, se semmi!


Innen már csak néhány kilométer volt Boldogkőváralja. Ide végre nem hulla fáradtan érkeztünk, ezért fel is mentünk a várba körülnézni, ami épp nagy felújítás alatt áll.

A településen végre találtunk boltot és éttermet, így alkalmunk adódott egy jó ebédre, sőt egy kis könnyített menetre a várig, mivel a hátizsákokat az étteremben hagyhattuk!

Gibártig az út egy része aszfalton, majd gyümölcsösök és szántóföldek között futó földúton vezetett. A faluba érve még láthattuk a tavalyi árvíz pusztításának nyomait, leszakadt az út, amit azóta sem sikerült helyreállítani!


Átkeltünk a Hernádon átívelő hídon és elbaktattunk a folyón a mai napig üzemelő kis vízerőműhöz, ami ipari műemlék, és egyben a 15. pecsét lelőhelye.

Innen nem messze volt a szállásunk, egy kis presszó feletti szobában, ahol ismét ágyban aludhattunk és jót fürödhettünk!

- Posted using BlogPress from my iPhone

2011. június 1., szerda

A Bányi-nyeregtől Mogyoróskáig

Tudom, hihetetlennek tűnik, de semmi javulás térerő ügyében, sőt, talán most a legrosszabb a helyzet! De ami még hihetetlenebb, hogy emberek 2011-ben olyan alapvető dolgokat nélkülöznek, mint élelmiszerbolt és orvos!

Megírom az elmúlt két nap élményeit, de nem tudom, hogy mikor tudom majd feltölteni! Talán, holnap Boldogkőváralján...

A harmadik nap: a Bányi-nyeregtől az Eszkála erdészházig

A hajnali órákban kicsit fáztunk a sátrakban, de egyébként egész jól aludtunk. Az erdő szélén volt a táborhelyünk, de nem volt nagy jövés-menés, egyszer egy vaddisznó süvöltve csörtetett néhány méterre, más nem történt.


Reggel tábort bontottunk, és nekivágtunk az erdőnek. Utunk fenyvesek, sűrű rekettyések, és elhagyott kiskertek között vezetett. A rekettyésben erdei szamócát, az egyik lepusztult kertben cseresznyét csemegéztünk. Ennek nagyon örültünk, mert vízkészletünk kimerülőben volt, de így kis folyadékhoz jutottunk!

Az erdő ugyan kellemesen hűvös, de időnként irtásokon és gabonaföldeken keresztül gyalogolunk, ahol igencsak tűz a nap, és dől rólunk a víz!

A víz mellett az ennivalónk is megcsappant, ezért íiztunk benne, hogy a következő településen találunk boltot.

A következő falu, aznapi utunk során az egyetlen, Makkoshotyka volt. Az összes látnivaló a Metzner kastély és kripta, valamint a 90%-ban színes bőrű őslakosság. A központban megtaláltuk, amire vágytunk: két boltot és két kocsmát egymás mellett. Az egyik kisbolt kínálata, a körülményekhez képest nagyon választékos volt, és még Quimbynek is kaptam eledelt, amit egyből fel is falt! Mi az ebédünket az egyik kocsma használaton kívüli teraszán, a földön költöttük el.

Esti táborhelyünk még jó 9 kilométerre volt, ezért rövid pihenő után újra útra keltünk, hogy még sötétedés előtt elérjük az Eszkála erdészházat.


Hét óra körül meg is érkeztünk felállítottuk sátrainkat, berendezkedtünk. Mivel már két napja nem volt lehetőségünk rendes fürdésre, a 100 méterre lévő forrásban fürödtünk le.

Vacsorához tüzet raktunk, majd szalonnát sütöttünk.

Negyedik nap: az Eszkála erdészháztól Mogyoróskáig

Reggel táborbontás, majd a forrásnál rövid mosdás és vízvétel következett.


Következő célpontunk az István-kúti Nyírjes volt, ami leginkább egy, az erdő közepén elterülő parkhoz hasonlít! A kis tóban több ebihal úszott, mint amennyi víz volt benne, csak úgy feketéllet! It begyűjtöttük immár 11. pecsétünket, aminek tároló dobozát az évek alatt teljesen benőtte a fa, amire felrögzítették!

Következett a Pengő-kő, majd megérkeztünk Regécre, avval a reménnyel, hogy ebédelünk egy jót. Csalódnunk kellett, mert nemhogy éttermet, de boltot sem találtunk! Szerencsére a mozgó zöldséges épp a faluban járt, akinél legalább gyümölcsöket vásárolhattunk!

A presszó teraszán pihentünk meg, ahol legalább jégkrémet vehettünk és sört ihattunk. Én a lábtörlőre gömbölyödve el is aludtam egy rövid időre.

Ezután kettéváltunk, mivel én a rövidebb úton indultam Mogyoróskára. Ennek oka, hogy a lábaim nincsenek túl jó állapotban, és kímélni szerettem volna őket. Talpaimon hólyagok sokasodnak, amiket időnként lecsapolok és leukoplasttal erősítek meg! Van, hogy minden lépés fáj!

Mogyoróskán egy elég lepukkant panzió félében töltöttük az éjszakát, meleg víz nem volt és a mosdó is igen retkes, koszos volt!

- Posted using BlogPress from my iPhone


2011. május 30., hétfő

Hollóházától a Bányi-nyeregig

A Zemplén kis falvai között bolyongva térerővel csak ritkán találkozunk, ezért ma két nap eseményeit osztom meg veletek.

Első nap: Hollóháza-Bózsva

Szombaton ragyogó napsütésre ébredtünk, korán reggel átbuszoztunk Hollóházára a nullás kilométerkőhöz. A buszút felért egy időutazással, úgy rázott, hogy vesekő biztos nem maradt bennünk! A busz ablakán kitekintve, a Zemplén gyönyörű hegyeit látva, lelkesedésünk csak egyre nőtt!


A nullás kő után elindultunk első úticélunk felé, a Nagy-Milichez, de közben felkerestük az első igazoló pecsétet, ami a Hollóházi porcelángyár portás bácsijánál volt. Nagyon kedves volt, jó utat kívánt nekünk, és felhívta a figyelmünket a kígyókra! Gyerekkorom biológia óráit felidézve eszembe jutott, hogy itt tényleg viperák élnek!

A hegyre felvezető út közben megpihentünk a Bodó-réten, ahol a Panoráma büfét a néni a mi kedvünkért nyitotta ki, merthogy turisták egyre kevesebben jönnek, panaszkodott nekünk a kiszolgálás közben. Itt pecsételtünk szintén egyet a kis füzetünkbe.

A Nagy-Milic csúcsáig vezető út különlegessége, hogy közvetlenül a Magyar-Szlovák határ mentén húzódik, hol az egyik, hol a másik oldalon, a határköveket kerülgetve. A csúcson (895 méter, ami a hegység legmagasabb pontja) a 79-es filmhez képest a helyzet változatlan, az egykori kilátónak nyoma sincs, csak a Szlovák oldalon áll egy nagy betonoszlop, és egy jelképes határátkelő.

Ezután hosszú ereszkedés következett Füzérig, itt jó hasznát vettük botjainknak! Menet közben, egy kilátópontról, csodálatos panoráma tárult elénk, középpontjában a várral!
Lefele menet még megnéztük a Csataréti erdészlak romjait, és egy bivakhelyet, ami szintén elég lepusztult állapotban volt, majd a Várhegy lábánál a Vár-forrás hűs vízével oltottuk szomjunkat.

Füzérre érkezve kissé megfáradtunk, ezért úgy döntöttünk, hogy nem mászunk fel a várhoz, hanem egyenesen a faluba megyünk pecsételni és ebédelni. A kocsma épp zárva volt (ott a pecsét), ezért a legközelebbi kisvendéglőbe tértünk be, a Koronaőrbe. Itt nagyon jól éreztük magunkat! A felszolgáló néni, aki egyben a szakácsnő is, kissé kaotikusan kezeli a rendeléseket, de vidám hozzáállásával kompenzálja és feledhetetlenné teszi az ott töltött időt. Ha erre jártok, feltétlenül ugorjatok be hozzá egy finom ebédre!

Ebéd után visszatértünk a kocsmához, ahol az igazoló pecsétet a kocsmáros őrizte. Időközben viharfelhők gyűltek körülöttünk, de úgy ítéltük meg, hogy elmenekülhetünk előle, ezért elindultunk Bózsvára.

Épphogy elhagytuk Füzért dörögni kezdett az ég, esett az eső, és villámok cikáztak körülöttünk. Mivel egy nyílt mezőn voltunk, ahol néhány magányos fa állt csak, nem volt más választásunk, mint tovább menni, de végül egy rekettyésben találtunk menedéket a zuhogó eső elöl!

A Füzérkomlóstól Bózsváig tartó út nem volt túl érdekes, egy régi vasúti töltésen vezet a Kéktúra útvonala. A derékig érő vizes növényektől jobban eláztunk, mint az időközben elálló esőtől.

Végül megfáradtan, csurom vizesen megérkeztünk Bózsvára a Kőbérc panzióba, ahol a helyiektől ajándéka kapott pálinka után és egy gyrosszal a hasunkban, úgy ájultunk el, mint akit lecsaptak!

Második nap: Bózsva-Bányi-nyereg

Reggelre a kölcsönkapott hajszárítóval megszárítottuk a cipőinket és 11 órakor elindultunk Kishután, Nagyhután és Vágáshután átvezető utunkra, a Bányi-nyereg irányába.

A három falu szinte teljesen elnéptelenedett, emberekkel alig találkoztunk, a házakat városiak veszik meg nyaralónak.
Néhányat nagyon szépen renováltak, de az őslakosok házai körül is nagyon szép porták találhatók. Ami szembetűnő, hogy minden házhoz szépen gondozott veteményeskert tartozik, itt még megtermelik maguknak az alapvető szükségleteket kielégítő zöldséget és gyümölcsöt! Boltot a három faluból csak egyben találtunk, vendéglő vagy büfé egyikben sincs.

A falvakat elhagyva utunk újból az erdőn át vezetett. A Nagy-Hallgató-nyeregnél megpihentünk, ebédet főztünk, majd tovább indultunk a Bányi-nyereghez.

A Kéktúra itt végig a gerincen vezet, hatalmas fák között. Ahol az erdő besűrűsödött, pezsgő életű hangyavárakat találtunk.

A Bányi-nyerget este nyolc körül értük el, ahol lesátoroztunk, tüzet raktunk, és megvacsoráztunk.

Több fényképet egyelőre a gyenge térerő miatt nem tudok feltölteni, de pótolom, amint lehetséges!

- Posted using BlogPress from my iPhone
Location:Bányi-nyereg

2011. május 28., szombat

Vonatra szálltunk

Ma keresztül vonatoztunk a fél országon. Nem sokkal este 10 után megérkeztünk Sátoraljaújhelyre. A fél utat állva töltöttük a peronon Quimbyvel, de aztán nekünk is jutott ülőhely. Kb. 20 éve nem ültem vonaton, de úgy látom, nem sokat változott a helyzet a MÁV-nál!


Érkezés után elgyalogoltunk a szállásunkra, becuccoltunk, majd próbáltunk friss csapolt sört szerezni, sajnos sikertelenül! Úgy látszik, errefelé korán fekszenek az emberek, az utcák is kihaltak. Kicsit olyan, mintha nem is Magyarországon lennénk!
A hátizsákok rohadt nehezek, ezért elkezdtük felélni a készleteket.
Reméljük, a hidegfront ide kevesebb csapadékot hoz, mint a nyugati országrészbe, és nem egy nagy elázással kezdjük a túrát!
Holnap fél hatkor indul a buszunk Hollóházára, a starthoz, úgyhogy még van 4 óránk aludni, pihenni. Quimby már alszik...

- Posted using BlogPress from my iPhone

2011. május 26., csütörtök

Útra készen

Már napok óta gyűjtögettem a szoba egyik sarkában a cuccokat, amiket magammal szeretnék vinni. Ma eljött a nap, hogy kiderítsem, beleférek-e a hátizsákba, vagy egy kis szelekcióra lesz szükségem!


Igyekeztem mindenből a lehető legkisebbet és a legkönnyebbet beszerezni, így simán belefért minden, de meglepetésként ért, amikor a mérlegre álltam!
Az előzetes becslésem szerint úgy 12-13 kg felszerelésre számítottam, ezzel szemben 17 kilót nyom a zsák!
Szelektálni már nem igen tudok, mert szerintem így is a minimális mennyiséget viszem magammal.

Ami végül a hátizsákba került:
- esőkabát
- hosszúnadrág
- 4 váltás gatya, zokni, poló
- hosszú ujjú poló
- vékony polár
- törölköző + tisztálkodó szerek
- kb. 2 napi kaja
- 1,5 kg száraz kutyaeledel (Quimby kutyának)
- kulacs
- gázfőző + gázpalack
- sátor + felfújható matrac + hálózsák
- bicska, evőeszköz, bögre
- fejlámpa
- akkuk, elemek, napelemes töltő
- elsősegély csomag, minimális gyógyszer
- túrabot
- térkép, GPS, iráytű
 
Rockenbauer Pálék még 40 kilós zsákokat cipeltek magukkal, ahhoz képest elég jól leredukáltam!
A ruhámat patakban vagy forrásvízzel tervezem kimosni, de az is lehet, hogy 2 napot kibírok egy-egy váltással. Legfeljebb kicsit büdösebb leszek az átlagnál, bár szerintem az erdő lakóit ez nem fogja zavarni!
A tartós élelmiszerekre azért van szükség, mert szinte minden nap érinteni fogunk egy-egy kis falvat, de bolt nem biztos, hogy nyitva lesz mire odaérünk. Kocsmákban meg általában csak inni lehet, azt meg nem szoktunk ugye! :)

Ami még hiányzik, az egy minden körülmény között működő tűzgyújtó eszköz, azt holnap be kell szereznem az indulás előtt!

A csapat végleges létszáma 3 fő és egy kutyalány lett, a bátyám a barátnőjével, Attila és Szilvi, valamint Quimby kutya és én.

A vonatunk holnap 18:00-kor indul a Keletiből, gyertek zsebkendőt lobogtatni!

2011. május 19., csütörtök

Sávszélesség kérdése

Ha lesz elég sávszélesség az erdőben, ilyen videókat szeretnék megosztani veletek!

A tegnapi cipő tesztelő túrán készült felvételekből raktam össze a telefonon:

YouTube Video


- Posted using BlogPress from my iPhone

2011. május 18., szerda

Várakozás helyett

Reggel nyolcra szerelőhöz kellett vinni az autóm Pilisvörösvárra. A több órás várakozás helyett úgy döntöttem, hogy bejáratom az új cipőmet, nehogy az úton derüljön ki, hogy szorít vagy töri a lábam. Gyorsan megterveztem egy 30 kilométeres Vörösvár-Dobogókő-Vörösvár útvonalat, és nekivágtunk állandó társammal Quimby kutyával. Az első kilométerek megtétele után volt egy kis fájdalom a jobb bokám belső felén (valami eret nyomhatott, mert jó kidudorodott) de most, hogy már 15 km van mögöttem, minden rendben van azt hiszem! Ha az út második felén is túl leszek minden lábfájás nélkül, akkor bátran nekiindulhatok a jövő héten az új bakancsban!

Az erdő és az idő egyébként gyönyörű, remélem a nagy túra alkalmával is hasonlóban lesz részünk!

Egy kis ízelítő az ide útról:




Eleget pihentünk, indulunk vissza Pilisvörösvárra!

- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Eötvös Lóránd sétány,Pilisszentkereszt,Magyarország

2011. május 16., hétfő

Energia megoldva

Már kezdtem izgulni, hogy nem érkezik meg az Ebay-en rendelt napelemes töltő az indulásig, de végre valahára sikerült megszereznem a Magyar Posta lassan őrlő gépezetétől.


Kb. egy hete láttam az online csomagkövetéssel, hogy az országban van, de csak nem akartak értesíteni, hát még kikézbesíteni! Így nem maradt más, mit megbökdösni a rendszert, és elmenni az Orczy térre, a központi csomagkezelőbe. Ennek köszönhetően, a magyar viszonyokhoz képest, egy hihetetlenül gyors vámkezelés után, már a kezemben is tarthattam a csomagot!
A kocsiban azonnal nekiestem a kicsomagolásnak, mert ugyan az amerikai eladó megígérte, hogy kompatibilis lesz az iPhone-nal, én nem voltam benne 100%-ig biztos!
Amikor először összedugtam a telefonnal kivert a víz, mert az iPhone sikítozni kezdett, hogy ezzel az eszközzel nem tölthető! Még néhányszor próbálkoztam, aztán egyszer csak összebarátkoztak, és azóta is jóban vannak!
A töltő teljesítménye 7 watt, van hozzá szivargyújtó anya, amin 12 volt jön ki, és egy USB csatlakozó is, amin 5 volt. A csomag része még egy aksitöltő amivel AA és AAA akkumulátorok tölthetők, így tényleg minden kütyü energia ellátása megoldódott! Sőt, energiabankként is használható a feltöltött akkukkal!
A gyártó szerint egy iPod-ot két óra alatt feltölt, ami majd használat közben kiderül, hogy igaz-e, de az biztos, hogy most, teljesen zárt felhőzet mellett is működik!

A gyártó honlapja itt, ha te is szeretnél egy ilyet!

Így a blogolás technikai feltételei az én részemről megoldódtak, már csak térerőt kell találnom az erdőben!
A T-mobile lefedettségi térképe szerint nem biztos, hogy egyszerű feladat lesz!

2011. május 11., szerda

Hamarosan indulunk

Még bő két hét és indul a nagy kaland!

Május 27.-én vonatra szállunk, majd egy hollóházi éjszaka után nekivágunk az első 10 napos szakasznak, ami terveim szerint Sirokig fog tartani, a Mátra keleti lábáig.

A szakasz hossza 297 kilométer és 8512 méteres a szintkülönbség, ami azt jelenti, hogy napi átlag 30 kilométert fogunk gyalogolni hegyeken és völgyeken át. Szeretnék minden látnivalóra időt szánni, ezért lehet, hogy csúszni fog az ütemterv, de értelmetlen lenne végigrohanni, kizárólag a teljesítményt magunk mögött hagyva!

A felszerelés és a csapat alakulóban, sajnos csökken a létszám, az élet közbeszól, bedarál... :(

Ami még hiányzik: egy ultrakönnyű sátor és derékalj. Már vannak kiszemeltjeim, de egy vagyon mindkettő, úgyhogy még keresgélek, hátha találok valami kedvezőbb árút!

Az energiaellátás elvileg megoldott, rendeltem egy napelemes töltőt az USA-ból, de még nem érkezett meg, remélem az indulásig az is megjön, mert a telefon töltését másképp nem tudom megoldani! A telefonról fogom szerkeszteni a blogot, feltölteni a fényképeket és a videókat.

Ha valakinek javaslata, ötlete van a bloggal kapcsolatosan, szívesen veszem az építő hozzászólásokat!

Már nagyon várom az indulást!