Még egy nap a Mátrában

Miután sikerült megszárítan az összes holmimat a napon, összecsomagoltam és lementem a sípályán Mátraházára a többiekhez. A település egy az egyben úgy néz ki, mint gyerekkoromban, még az is lehet, hogy a nagymamám ugyanabban a szakadt bódéban vett nekem nyalókát, ami ma is itt áll. Fejlődésnek nyoma sincs, csak a pusztulásnak, a buszvégállomással próbálkoznak, de majd meglátjuk! Az egyik régi bódéban egy kedves néni friss palacsintát sütött nekem reggelire, lehet, tőle is vásároltunk 30 évvel ezelőtt!
Az előző napi kékesi hegymenet alaposan kifárasztott bennünket, az éjszaka sem volt kellően pihentető a szabad ég alatt, ezért mára egy rövid 20 kilométeres szakaszt tűztünk ki, végállomásként az Ágasvári turistaházzal. Néhány telefon után sikerült is helyet foglalnunk, úgyhogy elindultunk Galyatetőre. Még reggel bejelentették a többiek, hogy teljesen kifáradtak, és szombaton Mátraverebélyről hazamennek vonattal, így a Galyatetőre vezető úton végig azon gondolkodtam, hogy mitévő legyek! A lényeg, hogy kicsit bizonytalan vagyok, de inkább tovább mennék egyedül, mint haza a többiekkel!
Végül megérkeztünk Galyatetőre, ahol a Hegyi vendéglőben telepedtünk le. Itt jót söröztünk, megebédeltünk, és jót beszélgettünk a nagyon kedves tulajdonos nénivel, akitől megtudtuk, hogy itt sem mennek jól a dolgok, az elmúlt évekhez képest jelentősen csökkent a bevétele, spórolnak az emberek!
Innen kora délután indultunk tovább Ágasvárra, Mátraszentistván érintésével, ahol péntek ellenére nem volt nagy nyüzsgés!

Kb. este 6-ra értünk Ágasvárra, ahol azonban pezsgett az élet, gyerekek szaladgáltak az ház melletti réten! A tulajdonos, János és családja itt élnek az erdőben, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a kis turistaház sokkal több legyen, mint amit eddig tapsztaltunk. Odafigyelnek mindenre, János igazi gasztromán, maga főz, és nem is akárhogy! Fenséges sült kolbászt ettem borban párolt káposztával vacsorára, amire egyáltalán nem számítottam! De mint későbbi beszélgetésünkből kiderült, rendszeresen tart erdei gastro esteket, az előre bejelentkezőknek. El is döntöttem, hogy ősszel visszatérek egy szarvasbőgéses degusztációs vacsorára!
A szoba is teljesen felújítva, minden elvárásnak megfelelve! Aki erre jár, mindenképp töltsön itt el egy éjszakát, garantált a pihenés!
- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Ágasvár, Magyarország

A Bükkből a Mátra tetejére

A "Vihar" által szerzett kis nyaralóban jól befűtöttünk, így reggelre minden cuccunk megszáradt, és mi is kipihentük magunkat. Bélapátfalván bevásároltunk egy kiadós reggelit, és az esti szalonnasütéshez is megvettük a hozzávalókat, mivel már akkor sejtettük, hogy a következő éjszakát sátorban, valahol az erdőben fogjuk tölteni.
Szóval, elindultunk Bélapátfalváról, megnéztük az apátságot, majd a Telekessy vendégházat érintve tovább indultunk Szarvaskőre, ami a bükki túra vége.
Útközben még megnéztük a Gilitka kápolnát, amit 2006-ban nagyon szépen felújítottak.
Szarvaskőre a vár érintésével érkeztünk, ahonnét nagyon szép kilátás nyílik a környékre. Az itteni pecsétet egy hárpia őrizte, azt hiszem nem volt teljesen magyar!
Szarvaskőröl Rozsnakpuszta érintésével indultunk Sirok felé, de ránk esteledett, és nekiálltunk táborhelyet keresni. Nem volt egyszerű, de végül sikerült egy ideális helyet találnunk, ahol felállíthattuk a sátrainkat, tüzet raktunk, és szalonnát sütöttünk. A tábor egy része az erdészeti útra lógott, ezért útakadályokat is építettünk, hátha egy részeg vadász arra jár éjjel!

Éjszaka nem jött senki, nem történt semmi, egész jól aludtunk, Quimby kutya is nyugodt volt.
Összecsomagoltunk és egy órán belül megérkeztünk Sirokra, ahol szintén a vár érintésével jutottunk a település központjába. Errefelé szintén sokan élnek, akik nem magyarok, csak úgy tengetik az életüket...
A bolt előtt alaposan bekajáltunk, mert a túra legkeményebb szakasza következett: fel a Kékestetőre. Ezen a viszonylag rövid szakaszon (19 km) a szintkülönbség 1422 méter, ami 17 kilós hátizsákkal nagyon kimerítő volt, a csúcs alatt, már szinte vonszoltuk magunkat! A vizünk is elfogyott felfelé, a források mind elapadtak az út mentén, így 1 litert kellet fejenként beosztanunk! Mire felértünk a Kékesre teljesen besötétedett, semmit nem találtunk nyitva, a szállások is zárva voltak, vizet is csak a szanatórium portáján sikerült szereznünk. Magyarországon túrázva, jobb, ha megszokjuk, hogy kizárólag magunkra számíthatunk, és arra a felszerelésre, élelemre, vízre, amit magunkkal viszünk, mert gyakorlatilag a túrázóknak szánt infrastruktúra romokban, lepusztulóban, akár csak az egész kis országunk!
Attila és Szilvi tovább mentek Mátraházára, de ott sem volt jobb a helyzet. Én a sípálya tetején töltöttem a szabad ég alatt az éjszakát, a kis kerek hütte fa teraszán. Elalvás előtt még főztem egy forró levest, és megettem mindent, amit a zsákomban találtam.
Reggelre minden nyirkos lett, úgyhogy most megszárítok mindent, töltöm a telefont, aztán Mátraházán összeszedem a többieket és indulunk tovább a Mátra meghódítására!

Az elmúlt két napban 65 kilométert tettünk meg, és 2333 méter emelkedőt gyűrtünk le.

- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Kékestető, Magyarország