Az időjárás kedvemre alakult (esett a hó és hidegebb lett), így tegnap reggel elvitettem magam Pilisszentlászlóra és elhatároztam, hogy végre hazagyalogolok Hidegkútra, ha törik, ha szakad!
 |
| Bükkös-patak |
Reggel 6-kor sötétben indultam neki az útnak, állandó és hű négylábú társammal Qimbyvel. Az első kilométereket tök sötétben fejlámpával tettem meg az Öreg-Nyílás-völgyben, majd a Bükkös-patak két partján. A patakon gyakran átkelve vezetett az út a Sikárosi erdészházhoz. Mire az erdészházhoz értem kétszer is beszakadt alattam a patak jege, így a bakancsom az első néhány kilométeren megadta magát! Közben a nap is felkelt, így már világosban gyönyörködhettem a szakadó hóesésben!
Gyors pecsét, majd tovább Dobogókőre.
Itt egy rövidebb szakaszon a friss erdőtelepítés miatt a Kéktúra jelenleg egy elterelt útvonalon vezet (néhány évig), ami cseppet sem vont le az élvezetei értékből! Egy rövidebb ideig egy erdészeti úton haladtam, ami a néhány centi hó alatt tükör jég volt. Hanyatt is dobtam magamat egyszer nagy meglepetésemre! Ezután jött az első komolyabb emelkedő, ahol egyik kedvenc állapotomat éltem át! Az erdő csendjén kívül semmi mást nem hallottam, csak a szívem dobogását és az ereimben lüktető vér hangját! Csodálatos érzés, mintha eggyé válnánk a körülöttünk lévő természettel! Ettől meg is jött az étvágyam, kis pihenőt tartottam, majd tovább fel a hegyre. Megérkeztem Dobogókőre. A sípályán épp beindult az élet, egymás után érkeztek a síelők. A turistaházban kicsit megmelegedtem, pecsételtem, és ittam egy forralt bort, ami nagyon jól esett! A kiszolgálás csapni való, ahogy ez lenni szokott, de ezen már nem is csodálkozom, hiszen itthon vagyok!
Elindultam Pilisszentkeresztre, előbb a Zsivány-sziklák, majd a hatalmas fenyves. A lefelé vezető út vastagon volt borítva hóval (15-20 cm), de a porhó állagnak köszönhetően gyorsan tudtam haladni! Ahogy ereszkedtem lefelé, a hó is egyre vékonyodott, így a tempó is egyre javult. Szentkereszten újabb pecsét az italdiszkontban, ahol vasárnap is nagy a forgalom! Az egyik éppen azzal dicsekedett, hogy 22e forintot ivott el tegnap este. Magyar realitás...
Pilisszentkeresztről Csobánka irányába vettem az irányt. Először a nagyon szépen kiépített Szurdokon vitt az utam. Ide érdemes eljönni szép időben egy rövid kirándulásra és piknikelni egyet! Egy kis kedvcsináló a Szurdokhoz:
Ezután újra erdő, ahol kellemesen lankás út vezette fel és le, egészen Szent-kútig. Itt az ösvényen érdekes dolgot találtam! Két kerékpár feküdt árván az ösvényen, amire egy-egy 3-4 méter hosszú hatalmas farönk volt feldrótozva. A gazdáik sehol. Aztán rájöttem, hogy biztos berezeltek tőlem, és elbújtak valahová a rekettyésben. (Mennyivel bátrabbak a mátrai fatolvajok, ők még beszélgettek is velünk a keretes fűrésszel a vállukon!) Egy perc se telt, és találkoztam az őket kereső erdésszel, így érthető, hogy miért voltak ilyen szemérmesek! :)
Szent-kúton körbejártam a kis kápolnát, de a csupa jég lépcsőkön nem volt kedvem lecsúszni a forráshoz, majd szebb időben egyszer visszajövök ide!
Itt újabb kapaszkodó fel a domboldalra, a gerincen végig az erdészeti úton Csobánka felett egészen a Kevélyig. A Kevély nyeregre a Kis-kevélyt megkerülve vezetett az út, ahol még kirándulókkal is találkoztam! Itt újra mély volt a hó, amivel rendesen megküzdöttem! Ki is fáradtam, tartottam egy nagyobb pihenőt a nyeregnél lévő kis esőházban, ahol még társaságom is akadt! 6-7 kirándulóval osztottuk meg élményeinket és csokinkat. Itt is pecsételtem egyet, ami elég romos állapotban van, ráférne egy csere!
Energiával teli lerobogtam a Kevélyről, elsuhantam Pilisborosjenő mellet és kereszteztem a Külső Bécsi utat. Innen a szántóföldön gyorsan elértem a Rozália téglagyárat, ahol szintén lerendeztem a pecsételést. Kezdett sötétedni, összeszedtem minden maradék erőmet és jó tempóval felkapaszkodtam a Csúcs-hegy oldalába, majd tovább a Guckler Károly úton egészen a Virágos -nyeregig. Az útszéli katonasírnál épp jobbikos megemlékezés volt (kb. 80-100 ember), és oroszok által levágott magyar katonák fejétől harsogott az erdő!...
Innen még bő fél óra volt az út, mire hazaértünk. A sötétben még kirajzolódtak a Gercsei templomrom körvonalai, így baktattunk lefelé a dombról. Én rendesen elfáradtam, de Qumbynek még arra is maradt ereje, hogy az utolsó kilométert vég hancúrozza, fel és alá rohangált, majd a mély hóban dobott egy hasast úgy, hogy a fejét teljesen ellepte a hó!
Szóval, hazaértünk! 2011. május 27-én indultunk Hollóházáról, gyalogoltunk 27 napon át és a kis kitérőinkkel együtt megtettünk több mint 600 kilométert! Ezernyi dolgot láttunk, olyanokat, amiről a többségnek fogalmi sincs, hogy létezik ilyen kis a hazánkban! De az útnak még nincs vége! Írott-kőig még hátra van ugyanennyi, és ha odaérünk, még közel sem biztos, hogy ott befejezzük...
A megtett táv 44,6 kilométer, szintkülönbség 1310 méter, időtartam 11 óra 43 perc.
