Viszlát Vértes!

A megérzésem jónak bizonyult, valamint az időjósok sem tévedtek! Hajnalban megérkezett a front, és vele együtt a jelentős csapadék is. Az egész műsort Mary néni vendéglőjének egy kis szobájából, és annak is a jó meleg ágyából hallgattam végig!
Reggel nem kapkodtam, kényelmesen megreggeliztem a fogadóban, megvártam míg teljesen elállt az eső, és valamikor kilenc után nekivágtam az utolsó szakasznak a Vértesben.

Az egész nap abból állt, hogy Gántról felmentem a hegyre, gyalogoltam a fennsíkon, aztán lementem a hegyről Csókakőnél. Az erdő gyönyörű volt, friss üde, a fákról csöpögött a víz, de csak annyira, hogy kabátot még nem kellett húznom! A fák alatt itt-ott pára ült meg, ami sejtelmessé tette a bolyongásomat! Ezt a misztikus érzést csak fokozta, amikor egy fatönkön megpillantottam egy muflon koponyáját tülköstül! Egy kicsivel később, pedig egy elhullott őz maradványaiba botlottam. Mindkettőn hemzsegtek a férgek, a tetem orrfacsaróan büdös volt!


Útközben szinte alig pihentünk, jó volt megérkezni a várhoz, amit éppen rekonstruálnak. Ami eddig elkészült, nagyon színvonalas munka, érdemes megnézni!


Itt vettem észre, hogy a cipőm javítása eddig bírta, sőt rosszabb lett a helyzet, mivel egy másik helyen is szétesett! Gyorsan lementem a faluba, az egyik kis boltban szereztem még néhány tűt, és egy fogót, de rájöttem, hogy ezt már én nem tudom rendbe szedni, akármennyire is szerettem volna!
Persze Csókakőn se cipészt, se bőrdíszművest, de még nyeregkészítőt sem találtam, ezért egyetlen lehetőségként Székesfehérvár maradt. Szerencsére a plázában találtam egy MisterMinitet, aki este 8-ig nyitva volt!


Lerobogtam a 81-es főúthoz, ott volt a buszmegálló. Kb. 10 percen belül jött is a busz, 20 percen belül bent voltam a városban. A buszvégállomás pont a plázánál van, a bakancsomat a mester azonnal megvarrta, és a visszafelé induló buszt is pont elkaptam. Az egészet lerendeztem egy óra alatt!

Ezek után beültem a Sandokan vendéglőbe (itt tett le a busz), mert égész nap nem ettem semmit, és már 5 óra körül járt. Ettem, és közben nekiláttam szállást keresni Bodajkon. Nem volt egyszerű, de végül lett megoldás erre is!

Evés után begyalogoltam az aszfalt úton Bodajkra, találkoztam egy ismerős ismerősével, akinek az éppen üres üzlethelyiségében húzhattuk meg magunkat éjszakára Quimbyvel...

Location:Kálvária utca,Bodajk,Magyarország

Várgesztesről Gántra

A tegnapi napot végig henyéltem Várgesztesen az Eck család vendégszeretetében. Minden kívánságomat lesték, Quimbyt is imádták, és az sem volt gond, ha odapiszkított vagy rárókázott a szép gyepre!
Nagyon hálás vagyok Bori néninek, hogy nem a mocskos ruháimban kellet tovább indulnom, valamint Tóni bácsinak a jó beszélgetésekért, és az esti fröccsért! 100% vendéglátás, amit kaptam tőlük!


Reggel elbúcsúztunk, és nekivágtam az út folytatásának. Először a kis boltban vettem magamnak valami harapnivalót, majd felgyalogoltam a Gesztesi várba pecsételni, és körbenézni. A turistaszállót budapesti kisiskolások szállták meg. Amikor kiderült, hogy én is a II. kerületből érkeztem, csak éppen gyalog, nagyon elkerekedett a szemük! Quimbyt először halálra rémisztették a hangoskodásukkal, később dögönyözték és puszilgatták a buksi fejét.


A várból szép kilátás nyílik az azt övező hegyekre, és Gesztesre is. A turistaszálló állapota viszont katasztrofális, láttam 1960-ból való bútorokat, és rozsdás bojlert is...

Az erdőbe érve előbb szép bükkösben, majd csertölgyek között vezetett az utam egészen Kőhányáspusztáig. Itt rövid időre megálltunk körülnézni. Nem tartott sokáig, mire bejártuk a 15 házból álló települést. Néhány ház nagyon szépen fel van újítva, és a kis Esterházy-kápolna is egész jó állapotban van.


Innen Mindszentpuszta irányába indultunk, de előbb felmásztunk a Csáki vár maradványaihoz, ahol kicsit üldögéltünk az árnyékban. Ezek tényleg csak maradványok, egy 10-15 méter falrészlet, ami megmaradt, de ez is csak idő kérdése, és az enyészeté lesz!

Néhány kilométerrel arrébb, a lassan egy hete tartó út legszebb erdején vezetett keresztül a kis ösvény. Hatalmas, ligetesen elhelyezkedő bükkfák, és buja páfrányokkal teli aljnövényzet jellemezte. Enyhén dzsungel érzésem támadt az érintetlen természet láttán! Ebből az ősfás ligetből kiérve, alig 5 perc gyaloglás után értük el Mindszentpusztát. Itt gyorsan pecsételtem, aztán fordultam is vissza, mert látnivaló az nem volt.
Innen egy alig 6 kilométeres, ültetett fenyőkkel tarkított völgyön keresztül értünk Gántra. Több mint 150 kilométer megtétele után, itt végre találtam egy éttermet (Mary néni vendéglője), ahol degeszre ettem magamat! És nem csak sok volt, hanem nagyon finom is!

Egyúttal szállásunk is lesz ma éjszakára, mivel a következő település Csókakő, majdnem 20 kilométer, és oda már nem lett volna erőm eljutni, a sátorozást félúton meg az érkező hidegfront miatt láttam jobbnak hanyagolni. A lábam különben is még mindig kicsit duzzadt, és sajog. Így holnapra marad az utolsó vértesi szakasz, majd vasárnap Bodajknál belépünk a Bakony területére. Jó hétvégét mindenkinek!

Location:Kossuth utca,Gánt,Magyarország