A Zemplén kis falvai között bolyongva térerővel csak ritkán találkozunk, ezért ma két nap eseményeit osztom meg veletek.
Első nap: Hollóháza-Bózsva
Szombaton ragyogó napsütésre ébredtünk, korán reggel átbuszoztunk Hollóházára a nullás kilométerkőhöz. A buszút felért egy időutazással, úgy rázott, hogy vesekő biztos nem maradt bennünk! A busz ablakán kitekintve, a Zemplén gyönyörű hegyeit látva, lelkesedésünk csak egyre nőtt!
A nullás kő után elindultunk első úticélunk felé, a Nagy-Milichez, de közben felkerestük az első igazoló pecsétet, ami a Hollóházi porcelángyár portás bácsijánál volt. Nagyon kedves volt, jó utat kívánt nekünk, és felhívta a figyelmünket a kígyókra! Gyerekkorom biológia óráit felidézve eszembe jutott, hogy itt tényleg viperák élnek!
A hegyre felvezető út közben megpihentünk a Bodó-réten, ahol a Panoráma büfét a néni a mi kedvünkért nyitotta ki, merthogy turisták egyre kevesebben jönnek, panaszkodott nekünk a kiszolgálás közben. Itt pecsételtünk szintén egyet a kis füzetünkbe.
A Nagy-Milic csúcsáig vezető út különlegessége, hogy közvetlenül a Magyar-Szlovák határ mentén húzódik, hol az egyik, hol a másik oldalon, a határköveket kerülgetve. A csúcson (895 méter, ami a hegység legmagasabb pontja) a 79-es filmhez képest a helyzet változatlan, az egykori kilátónak nyoma sincs, csak a Szlovák oldalon áll egy nagy betonoszlop, és egy jelképes határátkelő.
Ezután hosszú ereszkedés következett Füzérig, itt jó hasznát vettük botjainknak! Menet közben, egy kilátópontról, csodálatos panoráma tárult elénk, középpontjában a várral!
Lefele menet még megnéztük a Csataréti erdészlak romjait, és egy bivakhelyet, ami szintén elég lepusztult állapotban volt, majd a Várhegy lábánál a Vár-forrás hűs vízével oltottuk szomjunkat.
Füzérre érkezve kissé megfáradtunk, ezért úgy döntöttünk, hogy nem mászunk fel a várhoz, hanem egyenesen a faluba megyünk pecsételni és ebédelni. A kocsma épp zárva volt (ott a pecsét), ezért a legközelebbi kisvendéglőbe tértünk be, a Koronaőrbe. Itt nagyon jól éreztük magunkat! A felszolgáló néni, aki egyben a szakácsnő is, kissé kaotikusan kezeli a rendeléseket, de vidám hozzáállásával kompenzálja és feledhetetlenné teszi az ott töltött időt. Ha erre jártok, feltétlenül ugorjatok be hozzá egy finom ebédre!
Ebéd után visszatértünk a kocsmához, ahol az igazoló pecsétet a kocsmáros őrizte. Időközben viharfelhők gyűltek körülöttünk, de úgy ítéltük meg, hogy elmenekülhetünk előle, ezért elindultunk Bózsvára.
Épphogy elhagytuk Füzért dörögni kezdett az ég, esett az eső, és villámok cikáztak körülöttünk. Mivel egy nyílt mezőn voltunk, ahol néhány magányos fa állt csak, nem volt más választásunk, mint tovább menni, de végül egy rekettyésben találtunk menedéket a zuhogó eső elöl!
A Füzérkomlóstól Bózsváig tartó út nem volt túl érdekes, egy régi vasúti töltésen vezet a Kéktúra útvonala. A derékig érő vizes növényektől jobban eláztunk, mint az időközben elálló esőtől.
Végül megfáradtan, csurom vizesen megérkeztünk Bózsvára a Kőbérc panzióba, ahol a helyiektől ajándéka kapott pálinka után és egy gyrosszal a hasunkban, úgy ájultunk el, mint akit lecsaptak!
Második nap: Bózsva-Bányi-nyereg
Reggelre a kölcsönkapott hajszárítóval megszárítottuk a cipőinket és 11 órakor elindultunk Kishután, Nagyhután és Vágáshután átvezető utunkra, a Bányi-nyereg irányába.
A három falu szinte teljesen elnéptelenedett, emberekkel alig találkoztunk, a házakat városiak veszik meg nyaralónak.
Néhányat nagyon szépen renováltak, de az őslakosok házai körül is nagyon szép porták találhatók. Ami szembetűnő, hogy minden házhoz szépen gondozott veteményeskert tartozik, itt még megtermelik maguknak az alapvető szükségleteket kielégítő zöldséget és gyümölcsöt! Boltot a három faluból csak egyben találtunk, vendéglő vagy büfé egyikben sincs.
A falvakat elhagyva utunk újból az erdőn át vezetett. A Nagy-Hallgató-nyeregnél megpihentünk, ebédet főztünk, majd tovább indultunk a Bányi-nyereghez.
A Kéktúra itt végig a gerincen vezet, hatalmas fák között. Ahol az erdő besűrűsödött, pezsgő életű hangyavárakat találtunk.
A Bányi-nyerget este nyolc körül értük el, ahol lesátoroztunk, tüzet raktunk, és megvacsoráztunk.
Több fényképet egyelőre a gyenge térerő miatt nem tudok feltölteni, de pótolom, amint lehetséges!
- Posted using BlogPress from my iPhone
