Köszöntő

Talán ti is emlékeztek gyerekkorunk egyik kedvencére, a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatra, amely végigkalauzolt az Országos Kéktúra útvonalán, és bemutatta tájainkat, kultúránkat, az ott élő embereket.
Régen tervezgetem már, hogy elinduljak Rockenbauer Pál és társai nyomában, és végigjárjam a túraútvonalat én is!
2011 tavaszán úgy tűnik, valóra válik az álom, és nekivágunk néhányan az útnak!
A blog az előkészületekről, és magáról az útról fog szólni, amit a túra alatt szeretnék minden nap frissíteni, hogy azok is átélhessék a nagy kalandot, akiknek nem volt módjukban velünk tartani!

2013. május 23., csütörtök

Lesenceistvándról Hévízre

A tegnepi aszfaltos nap nem múlt el nyom nélkül, a lábamon olyan helyeken is megjelentek a hólyagok, ahol eddig nem voltak! Ezért reggel alapos preparálásra volt szükség (a legjobb barátom: Leukoplast), de ennek ellenére is sántikálva indultam el Lesenceistvándról.

A boltnál megreggeliztem, majd a faluból a szőlők és gyümölcsösök között kaptattam felfelé, természetesen aszfalton, hogy nehogy sokkot kapjak a hirtelen átállástól! Az egyik kanyarban utolértem egy biciklijét toló bácsit, aki a szőlőjébe igyekezett. Beszélgetésbe kezdtünk, így gyorsan telt az idő, és hamar a Máté kúthoz értünk, ahol végre erdei útra kanyarodtunk! Itt a Kő-orra oldalából még egy utolsó pillantást vethettem a tanúhegyekre, és a Balaton-felvidékre.
A műutat keresztezve Zala megye területére értem, ami, ha jól számoltam, a nyolcadik az út kezdete óta, és tovább gyalogoltam az erdőn át, egészen Vállusig.

Válluson a régi vegyesbolt oldalánál pecsételtem, majd nekivágtam a Keszthelyig tartó útnak. Az erdő errefelé nem tartogat túl sok látnivalót a korábbiakhoz képest. Ami azonban szembetűnő volt, azok a nemrég kihelyezett szép útjelző táblák voltak, amikkel az eddigi ezer kilométeren csak elvétve találkozhattunk!

Gyenesdiás határában lepihentem a monoton masírozás után a lőtérnél, de nem élvezhettem sokáig a csendet, mert az erdészet munkatársai érkeztek meg rendet rakni, láncfűrésszel és kistraktorral. Megtudtam tőlük, hogy a lőtér nemzetközi minősítéssel rendelkezik, ahol európa bajnokságot is rendeztek már.

Innen újra aszfaltozott út vezetett egészen Keszthelyig, sőt Hévízig!


Keszthelyen lesétáltam a partra, és tiszteletemet tettem a Balatonnál, ami már kezd nagyon hiányozni! A mólónál kicsit üldögéltem a parton, és arról álmodoztam, hogy milyen jó lenne, ha itt lenne az Aquanauta, és kihajózhatnék vele egy körre a jó szélben!

A bazársoron át, elbaktattam a vasútállomásra pecsételni. Majd keresztül gyalogoltam a városközponton, a sétáló utcán, ami igazán szép és rendezett, majd a Festetics kastély és szökőkútja mellet.


Keszthelytől Hévízig a kiépített kerékpárúton vitt a kék jelzés, ami szintén aszfaltos, de legalább távol volt az autóktól! Az út mindkét oldalán mocsras terület húzódik, így szúnyogban sem volt hiány!

Hévízen már az előre foglat szállás várt, nem messze a városközponttól, ahol mepihenek egy napra. A pihenő jól jön, mert egész nap sántikáltam, és nagyon elfáradtam! Ez az egy nap, remélhetőleg elég lesz arra, hogy rendbe tegyem a lábaimat, összeszedjem magam, mert a Sárvárig hátralévő 110 kilométert szeretném 3-4 nap alatt, legkésőbb hétfő estig teljesíteni, mivel otthon is teendőim akadtak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése