Reggel összeszedtük magunkat retek szállóban, és nekivágtunk utolsó zempléni napunknak.
Utunk Boldogkőváraljáig, Arkán keresztül egy szép völgyben, a Boldogkőváraljai-patak mellett kígyózott mintegy 15 kilométeren keresztül.
Quimby kedvenc napja volt ez, hisz annyit pancsolt és ivott, amennyit csak akart!
Innen már csak néhány kilométer volt Boldogkőváralja. Ide végre nem hulla fáradtan érkeztünk, ezért fel is mentünk a várba körülnézni, ami épp nagy felújítás alatt áll.
A településen végre találtunk boltot és éttermet, így alkalmunk adódott egy jó ebédre, sőt egy kis könnyített menetre a várig, mivel a hátizsákokat az étteremben hagyhattuk!
Gibártig az út egy része aszfalton, majd gyümölcsösök és szántóföldek között futó földúton vezetett. A faluba érve még láthattuk a tavalyi árvíz pusztításának nyomait, leszakadt az út, amit azóta sem sikerült helyreállítani!
Átkeltünk a Hernádon átívelő hídon és elbaktattunk a folyón a mai napig üzemelő kis vízerőműhöz, ami ipari műemlék, és egyben a 15. pecsét lelőhelye.
Innen nem messze volt a szállásunk, egy kis presszó feletti szobában, ahol ismét ágyban aludhattunk és jót fürödhettünk!
- Posted using BlogPress from my iPhone
Location:Jókai Mór utca,Encs,Magyarország
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése