Köszöntő

Talán ti is emlékeztek gyerekkorunk egyik kedvencére, a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatra, amely végigkalauzolt az Országos Kéktúra útvonalán, és bemutatta tájainkat, kultúránkat, az ott élő embereket.
Régen tervezgetem már, hogy elinduljak Rockenbauer Pál és társai nyomában, és végigjárjam a túraútvonalat én is!
2011 tavaszán úgy tűnik, valóra válik az álom, és nekivágunk néhányan az útnak!
A blog az előkészületekről, és magáról az útról fog szólni, amit a túra alatt szeretnék minden nap frissíteni, hogy azok is átélhessék a nagy kalandot, akiknek nem volt módjukban velünk tartani!

2012. június 9., szombat

Még egy nap a Mátrában

Miután sikerült megszárítan az összes holmimat a napon, összecsomagoltam és lementem a sípályán Mátraházára a többiekhez. A település egy az egyben úgy néz ki, mint gyerekkoromban, még az is lehet, hogy a nagymamám ugyanabban a szakadt bódéban vett nekem nyalókát, ami ma is itt áll. Fejlődésnek nyoma sincs, csak a pusztulásnak, a buszvégállomással próbálkoznak, de majd meglátjuk! Az egyik régi bódéban egy kedves néni friss palacsintát sütött nekem reggelire, lehet, tőle is vásároltunk 30 évvel ezelőtt!
Az előző napi kékesi hegymenet alaposan kifárasztott bennünket, az éjszaka sem volt kellően pihentető a szabad ég alatt, ezért mára egy rövid 20 kilométeres szakaszt tűztünk ki, végállomásként az Ágasvári turistaházzal. Néhány telefon után sikerült is helyet foglalnunk, úgyhogy elindultunk Galyatetőre. Még reggel bejelentették a többiek, hogy teljesen kifáradtak, és szombaton Mátraverebélyről hazamennek vonattal, így a Galyatetőre vezető úton végig azon gondolkodtam, hogy mitévő legyek! A lényeg, hogy kicsit bizonytalan vagyok, de inkább tovább mennék egyedül, mint haza a többiekkel!
Végül megérkeztünk Galyatetőre, ahol a Hegyi vendéglőben telepedtünk le. Itt jót söröztünk, megebédeltünk, és jót beszélgettünk a nagyon kedves tulajdonos nénivel, akitől megtudtuk, hogy itt sem mennek jól a dolgok, az elmúlt évekhez képest jelentősen csökkent a bevétele, spórolnak az emberek!
Innen kora délután indultunk tovább Ágasvárra, Mátraszentistván érintésével, ahol péntek ellenére nem volt nagy nyüzsgés!

Kb. este 6-ra értünk Ágasvárra, ahol azonban pezsgett az élet, gyerekek szaladgáltak az ház melletti réten! A tulajdonos, János és családja itt élnek az erdőben, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a kis turistaház sokkal több legyen, mint amit eddig tapsztaltunk. Odafigyelnek mindenre, János igazi gasztromán, maga főz, és nem is akárhogy! Fenséges sült kolbászt ettem borban párolt káposztával vacsorára, amire egyáltalán nem számítottam! De mint későbbi beszélgetésünkből kiderült, rendszeresen tart erdei gastro esteket, az előre bejelentkezőknek. El is döntöttem, hogy ősszel visszatérek egy szarvasbőgéses degusztációs vacsorára!
A szoba is teljesen felújítva, minden elvárásnak megfelelve! Aki erre jár, mindenképp töltsön itt el egy éjszakát, garantált a pihenés!
- Posted using BlogPress from my iPhone

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése