Két nap a Bükkben

Hétfőn reggel Upponyból egy szűk kis szoroson át jutottunk ki a Lázbérci-víztározóhoz, aminek a partján költöttük el a reggelinket. A tározó szigorún védett terület, de ez nem akadályozza meg a helyi horgászokat, hogy a nemrég kialakított pihenőket körbeszarják. Írtam is nekik egy kedves levelet! A hely egyébként nagyon szép, simán megér egy hétvégét, hogy körbejárjuk!
Az út végig a vízparton vezet, amin kijutunk Dédestapolcsányra, ahonnét hamar felértünk Mályinkára. Ott pecsételtünk egy sör kíséretében a Sanyi kocsmában, majd erőt gyűjtöttünk a kisbolt előtti árnyékos ligetben a Bánkútra felvezető útra. Útközben nagy öröm ért bennünket, találkoztunk két túrázóval, akikkel eddigi útunk alatt még soha! Mire bánkútra értünk, mindenkinek lógott a nyelve, ezért igen jól esett a síház gondnok nénijének a kedvessége, aki friss rántott húst és palacsintát sütött nekünk. Az időjárás előrejelzés alapján úgy határoztunk, hogy inkább maradunk, mintsem elázzunk valahol az éjszakában a sátorban.
Jól döntöttünk, éjfél körül mennydörgés és heves villámlás közepette megérkezett a vihar!
A síház egyébként igen lepusztult, szerintem az ágyamban még Rockenbauer Pál is eltöltött fiatal korában néhány éjszakát!

Másnap reggel még mindig esett, de bíztunk benne, hogy hamarosan jobbra fordul az idő, ezért elindultunk a Cserepeskői-barlanghoz. Tévedtünk, az idő nem változott, végig esett, ezért sokat nem is láttunk a ködbe és felhőbe burkolózott tájból. Egy-egy kilátópontra azért kinéztünk, de csak a felhőket láttuk!


A barlanghoz végül teljesen elázva érkeztünk meg, ahol gyorsan befűtöttünk, hogy megszárítkozzunk. A kályha huzata nem 100%-os, ezért inkább egy kolbászfüstölőhöz hasonlított a helység, mint egy menedékhez! Föztünk egy levest, átfüstölődtünk, majd amikor már nem bírtuk tovább, gyorsan tovább indultunk Bélapátfalvára. Útközben végig esett, ezért szinte lerohantunk a hegyről! Lent végre kicsit kisütött a nap, a Szomjas Csukában jót vacsoráztunk. Közben újra rázendített az eső, ezért feladtuk a tervünket, hogy tovább induljunk a Telekessy Vendégházhoz. Bélapátfalván a "Vihar" nevű helyi főszervező szerzett nekünk egy kis nyaralót éjszakára, majd hozott nekünk egy kis pálinkát, bort, és a fél életét elmesélve szerzett nekünk egy vidám fél órát! Ha erre jártok, feltétlenül keressétek meg őt!
A két nap alatt 48 kilométert tettünk meg, így egyre esélytelenebb a becskei befejezés! Azonban mindenért kárpótolnak minket az élményeink, és az újonan megismert emberek!
Ja, és a GPS is rendben, a baj velünk van, össze-vissza tekergünk időnként!

- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Táncsics utca,Bélapátfalva,Magyarország